Csipp csepp, cseppen,
csobban, csurran,
búvó patak
földből buggyan.
Ér lesz belőle,
érből patak,
patakok folyót
duzzasztanak.
Folyók torkollnak
tengerekbe,
s őket óceán
fogja egybe.
Vizei napba
kívánkoznak,
párafelhővé
párolognak.
Felhőből zápor
hull a földre,
cseppek pottyannak
tündökölve,
utat lelnek
mélység felé,
forrás magvába
futnak belé,
és máris csipp csepp,
cseppen, csurran,
búvó patak
ismét kibukkan.
Szüntelen tart
vándorlása,
kincsünk, vizünk
körforgása.
Érdekes, hogy pont a víz ihletett meg Kedves Irén!
VálaszTörlésMindenesetre szépen zenél az írásod.
A tartalom nem tett rám mély benyomást, de talán itt nem is ez a cél.
Kedves Irén!Nagyon tetszik a versed, egyedül ezen a két soron változtatnék :" forrás magvába futnak belé" Egyébként úgy hullámzik a versed mint maga a víz..üdvözlettel Irma
VálaszTörlésSzia kedves Irén!:)
VálaszTörlésNekem nagyon tetszik a versed. Lüktet, hullámzik. Sodor magával a víz.:-) Gratulálok.
Szeretettel: Heni
Köszönöm szépen a véleményeket!
VálaszTörlésEgyben szeretettel üdvözlök mindenkit, mint új ezen az oldalon...
Nekem tetszett ez a hangulat... Tiszta, átélhető.
VálaszTörlésNagyon tetszett.
VálaszTörlésGyermekversnek is remek:)
Nagyon jó játékos, szeretem az ilyeneket!
VálaszTörlésgondalily