Látni őt a sírkert körül
mikor az óra éjfélt üt
magányos, könny az ő társa,
mely minden éjjel elkíséri
Látogatóba érkezik csupán
s az éj sötét köntösét viseli
a földön hasal s csendesen
hallgatja, zenél e még az órája
Minden éjjel visszajár
vadul kaparja a jeges földet
a farkasok az erdőbe rohannak
félik ahogy a holdnak vonyít
Látni őt a sírkert körül
mikor az óra éjfélt üt
magányos, könny az ő társa,
mely minden éjjel elkíséri
Mélyre ás a kezeivel
hogy megtalálja a zenélő órát
a kedvesétől kapta
de magával vitte mikor meghalt
A bánat lassan megemészti
a földön kúszik az avarban
állatokkal és rovarokkal alszik
nappal is a sötétséget keresi
A fájdalom elvette az eszét
a földben feküdtek a kedvesével
az éj fülledt volt és csodás
beteljesülésüket a hajnal űzte el
Lecsapta a nap fejét
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése