Ólomnehezékként húzza tarkóm
Mikor szavai vonatként zakatolva
Parázzsal égnek az agyamba
Tejfehér füstköd düh torokmaró
Acélkarmú jeges szorítása
Ez a nagy Diktátor akarata
Ebben áll az Egy zsarnoksága
Mert elveti a harag magjait
Tőlünk félelmet aratva
Erejét a rettegés búzája
S a félelem vize táplálja
Kíméletlen agressziója.
Az Egy mindenek felett
Aki háborút hirdetett
Az ellenkezők ellen
Tűzszalagokat húzva
Az ég alján sorba
A tűzfalon koppan
Cseppekben a fémeső
Amott egy gránátvető
Lomhán pukkanva lő
Míg nem marad élő.
Hm. Mintha a mondanivaló itt másodlagos maradna. Annyit megtudunk, hogy haragszol az Egyre, mert ő bizony egy gonosz zsarnok. De ez nagyjából már a címből is kiderül. A szövegben ehhez képest szóvirágok mögé bújtatod ugyanezt, de ezek a szóvirágok többször partalanná válnak, mintha néha magad sem tudnád mit akarsz mondani, vagy egyszerűen csak játszanál...
VálaszTörlésÉn úgy látom, hogy a szöveg nem szolgálja a mondanivalót. Az összevont szóalakokkal nem érzékeltetsz, hanem csak játszol, ez a legnagyobb gond.
Értem, én sem érzem annyira erősnek.
VálaszTörlés