Buborékok

Éldegélünk egy dobozban,

külön – külön kis ficakban,

bár a sorsunk egykor összehozott,

kapcsolatunk korlátozott.

Sodródunk az árral ide-oda,

hisszük, majd jobb lesz, pár év múlva,

szállunk a széllel mindenfelé,

mint megannyi egyke légbuborék.

Várjuk a csodát, de nem teszünk érte,

egyszer valaki biztos megoldja végre,

- helyettünk -

a tükörben nem látjuk meg arcunkat,

nem ismerjük fel a másikban önmagunkat!

Harcolunk, küzdünk, győzni akarunk,

az lesz a jó, ha az élen haladunk,

más- más hullámon evezünk,

külön frekvencián rezgünk.

- szállnak az évek -

Ha a nehézségek megerősítenek,

s már nem érezzük áldozatnak a létet,

- a fénybe érünk…

a szellemi megértés magasabb szintje vár,

hol nincs több hadjárat,

nincs szélmalomharc, se küzdelem, se szenvedés,

csak öröm, megértés, béke,

- örök egység -

S a milliónyi nedves kis buborék

egyesül,

s együtt

feloldódik a földben,

mely a sosem hervadó szeretet virágát táplálja.

Különös dallam csendül,

szívünk repes, szélesre tárul,

- ének zendül -

a boldogság megrészegít

s a közös hullám égbe repít!