Valahol mélyen Emlék-világban
tündökölnek fénykorom képei.
Felötlik bennem a "hűvös-szoba",
és a mirelit zöldség édeni
Ropogása... Múltam a jelenbe
nyújtózkodik, hol a hőség kábít.
Egy torz alak fogdos, közben
Fűszeres tapintással egy rácsra csábít.
S a fémnek minden nyalábja égetve
érző-vérző húsomba hasít.
Sisteregve hörgök; utolsó
olaj-könnyem a csodás halálba taszít.
Mindig is szebb elmúlást kívántam;
Egyszerű fasírt vagyok, meglehet.
Márványt akartam én dunyhámnak,
A koporsóm mégis egy zsemle lett.
Ez aztán a fondorlatos kis vers! Nagyon aranyos,
VálaszTörlésnagyon jó a befejezése. Irma
Kedves Zsófi :)
VálaszTörlésHirtelen tiszteletet és együttérzést váltottak ki belőlem soraid a fasírt iránt. Engem lenyűgözött, hogy egy "ennyire egyszerű" folyamatot,mint a fasírt sütés, ilyen látványos keretekbe tudtad foglalni.
Gratulálok :)
Üdvözlettel: Végh T. Mónika
:)
VálaszTörlésEz nagyon jó, jó mulattam!:)
VálaszTörlésKedves Mónika! Köszönöm! Én igyekeztem minél jobban átélni, a fasírt "gyötrelmeit."
VálaszTörlésHókirálynő
Irma!
VálaszTörlésKöszönöm!:)
Hókirálynő
Erzsi! :)
VálaszTörlésÖtletes.:)
VálaszTörlésKedves Zsófi!
VálaszTörlésÉn úgy érzem az átélés nagyon jól sikerült :)
Csak így tovább!
Üdv: Végh T. Mónika
Ez nagyon ötletes Zsófi, nagyon jót mulattam.
VálaszTörlésEz igazi Zsófis vers, gratulálok. Jó lett!:)
Kedves Amarilla! Köszönöm:)
VálaszTörlésBalázs! Köszi! Hű vagyok magamhoz... :)
VálaszTörlésHókirálynő