szertelen utakon
eszelősen kutatom
merre van az előre
felfutok a hegytetőre
ott aztán jól körülnézek
-kár, hogy én mindenhol félek-
szemeimet szorosan lezárom
életre kel a sajátos filmvászon
előre dőlök, karjaimat kitárom
-dallam zeng egy szitáron-
pilleszárnyon szállok az égen
megmártózom a napfényben
érzem megtaláltam a helyem
landolok, s túl az üveghegyen
szilánkosra töröm a porhüvelyem
Hát, öhm..., azt említetted, hogy ezt gyorsan, pár perc alatt szedegetted össze...
VálaszTörlésÉn is ezt látom. Aranyos kis szójáték, van íve, de a tartalom, a mondanivaló nem taglóz le.
Nem igazán érzem, hogy annyira megjelennél benne.
Így van. Ez itt kérem, egy nagy nulla.:D
VálaszTörlésSzavak,szavak a légüres térben.:p
Heni