Egy ősi szürke hajnal ösztönei
Ébrednek a gyarló sárban,
Abban a húsban,
Miből testünk van,
S ettől hajtva kiáltja az égre:
"Vér, vér vér, az égiek vére
Ezt szomjúhozza a föld népe,
Hogy atommáglya testük elomoljon,
Mint hamu a semmibe szórasson,
S szavuk, a riadt betonon
Darabosan kattogó tankok
Most már végre elnémuljon
Vérük állítsa el a vérfolyamot,
Nem kell fényük, mert hamis,
Nem kell testük, mert oszlik,
De kell a vérük, lágy festék,
Vörösre festjük vele az eget,
S a pusztítás vak ecsetjét
Használjuk arra, hogy teremtsünk
Egy új chaost, ami majd megszüli
Az új Uranoszt, s vele Gaiát,
Hogy Kronosz gyermekeit újra
Felfalhassa a végzettől tartva."
Nem tudom..., nekem kissé erőltetettnek hat.:(
VálaszTörlés