leolvad rólam lassan
az élet mocska
minek szürke habja
eltűnik a lefolyón át
bár lenne a sifonérban
egy szappan a léleknek is
mi rég várja a nagymosást
mert hiába súrolom testem
nem hoz megtisztulást
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
Szia Mónika!
VálaszTörlésÚgy gondlom, hogy jelen írás csúcspontját e három sor alkotja.
"bár lenne a sifonérban
egy szappan a léleknek is
mi rég várja a nagymosást"
Ezek nagyon hatásosak.
Ezek fényében az összkoncepció is tetszetős.
Bár ez a lemosom testemről a világ mocskát már egy elég általános kép..., ugyanakkor az említett három sor megmenti az írást és még fokozza is a hangulatot. Talán a zuhanyos, testes kép helyett ki lehetne találni valamit, hogy még jobb legyen az egész, de így sem rossz.
A forma és a tartalom összhangban van.
Kedves Balázs!
VálaszTörlésKöszönöm soraidat :)
Dédelgetem még, hogy is lehetne még ütősebben, érzékletesebben lefesteni a témát. A test és annak minden szennye lényeges momentum, illetve annak szánom, mivel pont az a cél, hogy szembe állítsam a test könnyed, és a lélek nehezen megvalósuló megtisztulását. Próbálom ezt olyan formába önteni, hogy ne essek bele a közhelyszerűségbe.
Meglátom, mi sül ki belőle :)
Üdvözöllek: Végh T. Mónika