Elmosott partomon …
Huszonkét évemet feladom.
Hinnék én még vakon,
De inkàbb magam eladom!
Eladom a múltam, jövőm
Emlékek akàr a vízözön
Mossàk el a reményt
És minden emberi erényt.
Minden szava a vilàgnak,
üvölt rabszolgák árjának
Hazudva múltat, s jövőt
Javakért hazugsàgot ölt!
Hinni lehet, de mibe?
Minden elvész a semmibe.
Magam állok , magam előtt
Eladok minden esztendőt!
Kedves Edgár!
VálaszTörlésNagyon mély gondolatok szép formába öntve. Nekem József Attilára hajaz írásod, talán nem véletlenül? :) Persze ez egyáltalán nem baj, sőt.
Tetszik az írásod, de remélem kijutsz abból az állapotból, ami a megalkotásához vezetett. Kívánom, hogy így legyen!
De, nagyon jó írás :)
Üdvözöllek: Végh T. Mónika