Test

Ahogy ott állt meztelenül,
Megremegett az égbolt,
A forró vízcseppek tündöklő játéka,
Lefolyva testén, alázuhanva a keserves mélybe.
Nevetve értek hozzá, beborítva bőrét,
Aztán lassan peregve hagyták el tündöklő alakját,
Könnycseppeket ejtve rohanó mivoltuk közönbösségén.

Lágyan értek földet síró üdvözlést küldve,
Zuhanó társaik felé.
Csak állt és élvezte a meleg,
Beborító, átlengő érzését.

Aztán bársonytörölközö takarta el féltett bájait.
Átsuhanva a szobán karmazsinvörösbe öltözve,
Elterülve ágyán, egyedül volt,
Kiszolgáltatva a délutáni fénynek.
Újra vágyott valakire, aki felismeri,
Elfogadja szerelmes suttogásait,
De a falak bekebelezték álmait.
Utolsó remény a kiugrásra,
Elhagyott szavak, csekély félhomály,
Ez minden amit az évektől kapott.