Léhaságod szülte hibád,
Mit jóvátenni nem lehet.
Ígértél ezernyi csodát,
Mit hazug szavad temetett.
S én hittem szíved álnok szavát,
Mi szétszaggatta lelkemet.
Elszórtad az élet magját,
Mit eltörölni nem lehet.
Majd szívem lázadt az évek múltán,
S, a bosszú tagadta meg véredet.
Félelmet, haragot szült a hibád,
Mit jóvátenni nem lehet.
Eljön, a napja mikor ott állsz,
S ölelnéd a gyermeket.
Idegenként tekint majd rád,
Téged a feledés eltemetett.
Sirathatod magad aztán:
Te okoztad végzeted!
...jó és szomorú kis írás...de ne tiltsd el az apát a gyermekétől!(persze ha normálisan bánik vele)...
VálaszTörlésKedves Zoltán!
VálaszTörlésNem én tiltom, sőt senki se.
Üdv: Végh T. Mónika
Szia Mónika!
VálaszTörlésÍrásodból nagyon átsugárzik a düh, az indulat, még ha nem is volt szándékos. Ez nem tesz jót neki. A letisztultság, a következet, rugalmas gondolatmenet rovására megy. A lírát kioltja a feszültség.
Megértelek.:(
VálaszTörlésKedves mindenki!
VálaszTörlésMost újra olvasva: ez borzalmas :D
No, sebaj :)
Üdv: Végh T. Mónika
És persze, hogy dühös vagyok, ki ne lenne?
Azt nem tudom...
VálaszTörlésDe Radnóti is valószínűleg a mellett, hogy elkeseredett, dühös is volt, mikor megírta a "Töredék" c. versét, mégis líra született belőle.
Kedves Balázs!
VálaszTörlésTeljesen igazat adok, s adtam neked.
Borzalmas lett, ezen nincs mit szépíteni.
A következőnél nem követem el ezt a hibát. Ebből is tanultam, tehát haszna van/volt a versnek.
Persze nem tudatosan pakoltam meg a sorokat dühvel,és csak lábjegyzetnek szántam a megjegyzésem hozzászólásomban.
Nem kérem, hogy töröld, csak hogy lássam mindig, hogy így nem szabad többet!
Köszönöm: Végh T. Mónika
Értem.
VálaszTörlésEzért érdemes az írást kicsit eltenni, mikor megszületik és pár nap múlva, tiszta fejjel elővenni. Akkor érezhető a kontraszt.
Úgy érzem, hogy elő fog még kerülni ez a gondolat is valamikor.
VálaszTörlésKöszönöm, Balázs!
Üdvözöllek: Végh T. Mónika