Értem sírnak a szelek,
Könnyeznek, süvítenek.
Kárhozottan tombolnak,
Mert szívem adtam egy kígyónak!
Bíborban és vérben
Hever lent a mélyben,
Kicsavarva, haldokolva,
Mégis kész akarva !
Ha majd egyszer,
Visszajössz és egyben
Kapok még egy részt,
mi dobogna.. már kevés !
Mégis a kígyót akarom
S szívem is neki hagyom
Nála van legjobb helyen
Elég látnom néha nevessen...
És valakit szeressen!
Kedves Edgár, Nándor!
VálaszTörlésRemélem nem haragszol meg a kritikáért, de, ha igen, akkor sem tudok mit tenni.
Nem gonoszkodni akarok, de írásod kiforratlannak hat. Panelekkel, úgymond közhelyes versfordulatokkal, képekkel, szóhasználattal dolgozol. Ebben a versben nem jelensz meg te, csak azok a sablonok, amiket az általad közvetíteni kívánt érzésre ráhúztál.
Éld át és meg az érzés, amiről írni akarsz. Engedd, hogy átjárjon, engedd, hogy felszínre hozzon benned gondolatokat, képeket és ezeket írd le.