tőlem a világ...
Nem tagadom!
A valóság távolodik...
Digitális lopott virág...
A cél körvonalazódik, de
közte az idő tág...
Feledem a pillanatokat, s
tükörképem véresre rág.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése