S letekintve reánk gyászba borul
Mind, ki a honért halálba vonult.
Áldozatuk semmivé lett…
A harangok hiába is szóltak,
A harangok hiába is sírtak…
Vezetőink hízelegve szóltak,
Szívünkbe, így hitet, reményt szórtak,
S harsogtuk mi mind: Mienk a holnap!
Mézes szavuk semmivé lett…
A harangok hiába is kongtak,
A harangok hiába is sírtak…
Haragtól zokogva dúl egy nemzet:
– Márpedig ő szolga soha nem lesz!
Így fordul a testvér testvér ellen,
Míg a Haza égő hamuvá lesz…
S a harangok hiába is zúgnak,
A harangok hiába is sírnak…
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése