léptem már keresztül apró csodát,
téves utakon három világban
neveztem otthonnak három szobát.
Borzoltak ennél enyhébb szelek,
kisebb lökéstől is lendültem tovább,
egyenes háttal szorítom kabátom,
velem billen a hintaágy.
Kellene ijesszen, kavarjon, bántson
magányom, múltam, sokféle vád,
de nyugalmam bennem kimondatlan’ is
egyedül, bárhol otthont talál.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése