Egyre csak színezem a kopár sziklákat,
hogy e szakadék nyelvednek párna legyen.
S még kérded, ilyen vastagon miért kenem?
Puha a hegyorma, tán nem is kő!
S a csúcsán édes cseresznye-csók virágzik.
Az Édenkertből csak kertészem hiányzik…
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése