– Ha nem értünk egyet, hallgassunk! Hiszen akkor minden kétséget kizáróan bebeszélhetjük magunknak, hogy bizony, mi vagyunk az okosabbak. Az üres locsogás, és a felkészületlen erőszakoskodás itt már nem segít, mondta egyik kuka a másiknak.
– Az ám! Ha egyetértésben veregetjük egymás vállát, hogy milyen igazunk van, és bölcsen hallgatunk, lehet, hogy a nagypofájúak is elhiszik előbb-utóbb, ha meg nem, biztosak lehetünk benne, hogy hülyék, mondta a másik.
– Úgyis műanyagból vagyunk, az életben nem bomlunk le, ráérünk várni. Még az is lehet, hogy idő közben az a sok hülye kipurcan, és még csak győzködnünk sem kell őket. Egyszerűen ki kell várnunk, amíg ezek a pojácák bedobják a törülközőt, aztán éljük világunkat, addig is játszhatjuk orrvérzésig az áldozatot, mondta megint az első.
– Persze, hiszen mi tudjuk mi az igazság, tudjuk mi a helyes, tudjuk mi az élet, élni csak mi tudunk! Ebből pedig jottányit sem engedünk! Előbb sértődjünk meg és merüljünk el az önsajnálat vigasztaló láposában! Bármit, csak azt ne, hogy nekik legyen igazuk, és esetleg el kelljen gondolkoznunk, netán belegondolni olyan dolgokba is, melyek túlmutatnak látóterünkön! A kuka világtestvériség minden önállóan gondolkodó, öntudatára ébredt, innovatív módon fellépő delikvenst eltávolított, mentek a főhadiszállásra, a jó öreg szeméttelepre. Kuka-történeti szempontból megítélve nagyon is helyesen. Ennyi testvérünk a legnagyobb egyetértésben, ugyanabban a kérdésben nem tévedhetett, hát csak nekik volt igazuk! Ezek meg…, ezek hadd följenek a saját levükben, mondta a másik.
Aztán miután a fene nagy összhangban diadalittasan megdöngették mellüket és megpödörték kackiásan álló, tekintélyt parancsoló bajszukat, karba tett kézzel, felhorgasztott orral, büszke mosollyal, ragyogó szemekkel, teljes átéléssel dölyfös, tűntető jellegű, egyet nem értő bűzölgésbe fogtak, jelezve, hogy ők aztán különbek…
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése