A csönd mögött

leült közénk a némaság
néztük a tengert
órákon át hallgattunk hosszan
míg a víz fölött ébredő nap
fátyol-fénnyel álmosan
ránk köszönt
a lehajló ég alatt
időtlenségbe költözött
velünk a csönd mikor a fodrozó
hangtalan suttogó víz fölött
egy eltévedt dallamot
sodort felénk a szél

megtört a csendvarázs
fölöttünk lángolás vakító
hajnalfény derült félszegen dalra kélt
szívünk s boldogan táncra kelt
velünk a régi nyár
súlytalan álmodás valóság
- nem varázs - volt ez a
szárnyalás
a parti homokon
szerelmes-fiatalon
táncolt velünk a fény
körben a víz fölött tükröző nap
mögött titokban elbújt
majd megszökött
a leskődő csönd