Ma, átkozottul el vagyok fáradva, nem is igazán tudom miért.
Az időre gyanakszom, aztán vagy igaz, vagy nem, de a tényen nem változtat.
A tények amúgy vannak, az én véleményemtől függetlenül, egyet tehetek, hogy tudomásul veszem.
Csak ülünk a csónakban, egymás mellett, és énekelgetünk, aztán lecsap a fehér madár, hangtalanul és hihetetlen gyorsasággal. Felkap egyet az ücsörgők közül, és csak a hűlt helyét hagyja a sorban.
A csónak zavartalanul ringatózik tovább, észre sem vett senki- semmit, szól tovább a dal, zárul a sor.
Lassan kicserélődnek a csónakázók, de minden zavartalanul megy tovább. Hát miért ne menne tovább?
Ki a frászt érdekel, hogy lassan fogyunk, elfogyunk és kicserélődünk?
Csak a folyamat lehet fontos, az meg cserealakokkal is zavartalanul megoldható. Aztán ők is cserélődnek, és ez így megy a végtelenségig, csak a dal ugyanaz. Meg a csónak.
Erről a kurva dohányzásról is le kéne szokni. Meg még rengeteg dologról, mert vagy árt, vagy drága.
Gusztáv Adolf jut eszembe, mikor Azov váránál megfutamodott a Svéd zsoldoscsapat.
Ő -a király, kivételesen- természetesen nem a háttérből okoskodott, dühöngve elkapott egy rohanó zsoldost, ekképp ordítva: - Hát örökké akarsz élni, te kutya…
Ha reszketve, egy sterilizált sajtbúra alatt élem le a hátralévőmet, aztán a végén úgyis jön a fehér madár, akkor joggal mondhatnám amit a király mondott a menekülő katonának.
Nekem is van sajtburám, csak hiányos. Egy jó darabja kitört. Ennyire fussa… Na puff neki, még mindig jobb, mintha semmim sem lenne. De ha már erről gondolkodom, mim van nekem?
Hát, egy rozoga reményem, egy csomó elképzelésem, egy sor baklövésem, hogy legyen min rágódnom vén koromban, aztán a dal, amit a csónakban énekelnek, amit mindig elfelejtek, -már a szövegére gondolok-, de sebaj, a dallam a lényeg. Az meg hellyel-közzel eszembe jut…
Kár, hogy feljegyzéseim csak jóval távozásom után lesznek világhíresek, majd tanítják őket az iskolákban, még talán szobrot is emelnek egy mellékutcában, mert a tehénszar sosem esik élére.
Ez egy igazolt állatgondozói megfigyelés, ez egy Darwini igazság, ami nem változtat semmin. De ha tenné, akkor is minek, ettől nem fog megváltozni a cselekmény.
A cselekményről jut eszembe… minden színműnek van,- rendszerint erőltetett szituációk,- amitől a nagyérdeműt a függöny menti meg. Ha egyszer valami üzemzavar folytán nem tudna legördülni, förtelmesek lennének a következmények, mert divat díszletek nélkül, mindenféle hülyeséget produkálni, azzal a felkiáltással, hogy modern világot élünk.
Múltkor láttam a TV- ben egy híres amerikai fekete színészt, nyegle modorban, egyéni előadott, olyan trágárságokat mondott, hogy ihaj. Neki ez a humor, ezekről az amerókaiakról mondta a G.B. Shaw, hogy kedves emberek, de mindegyik infantilis. Hát lehet az öregnek valami igaza.
Nekem a nagy Amerika amúgy is idegen volt mindig.
Ezt persze sehol nem hangoztatom, de így- négyszemközt a feljegyzéseimmel bátran beismerhetem.
Egy bazi nagy, és arc nélküli húsdaráló, fűszerezve Shaw észrevételével. Egy agyonszabályozott látszatszabadság, egy művi állapot. Ennyi fajta ember eleve nem összehangolható.
Mindenféle népség, sokuk egyik percről a másikra élve vegetál, kábítózik, lövöldöz, és beszéli a semmit.
Ismertem olyan magyart, aki Texasban élt, ha hazajött rongyot rázni, széles karimájú kalap volt a hülye fején, piros hosszúnadrágban és többszínű cipőben. Na és az, az ángol! Szerintem még ő sem értette mit brekeg itt összevissza. Gondolhatta, ezek az itthoni seggfejek úgy sem tudják miket beszélek és mennyire rosszul. Ezek ettől már lemennek hídba. Ő a nagy Ámerókai cowboy, a bió rovarirtóreklám, ha meglátta netán egy ruhatetű, belehalt a röhögésbe. Hajjaj… ha egy épeszű felnőtt férfi azt hiszi, hogy egy kalaptól és piros nadrágtól Ő egy amerikai nagyszerűség lesz, az nem épeszű. Gondolom, ott kint egész jól beilleszkedett, de akkor miért lóg ennyit itthon?
Szánalmas egy bagázs…
Az ember élete folyamán, hol hullámhegyen, hol hullámvölgyben van. Aztán nem tudja mitől szédül.
De mikor hegyen van, észre sem veszi, onnan tudja, hogy ott volt, hogy egyszerre nem lát semerre, tehát völgyben rostokol. A gödörnek is vannak előnyei, például nem fúj benne állandó szél.
Nem vagy célpont. Gödörbe nem szoktak belőni.
Nem vagy kimagasló pont, nem csap beléd a villám.
Ezekkel az előnyökkel a hullámhegyen nem rendelkezel. Aki éppen fent van, azt irigylik, és utálják.
Aki meg lent a hullámvölgyben, azt lenézik. Hát ezek után hol a bánatba legyek?
A legbiztosabb hely, a sehol. De az meg hol lehet?
Szokás mondani, hogy szép lehetsz, de okos nem. Mostanában már szép sem.
Mit mondjak. Nem vagyok feldobva…
Hogy mennyi marhaságot hallok naponta!
Példul az a reklám, ami így szól a bárgyú nézőhöz:
A jólöltözöttség nem pénzkérdés… Ki hitte volna. Csak azt nem tette hozzá, hogy ha kukából öltözöl.
De lehet, hogy van szalon, jobbaknak salon és nem salóm, ahol nem kell fizetni.
Hát ilyen lehet a kánaán, de tartok tőle, hogy erre még egy kicsit várni kell.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése