Költözik a nyár (KK-V-FE)

Költözik a nyár,
tűző sugarait már becsomagolta,
de egy két meleg napot
még itt hagyott ajándékba.
Felhő mögé bújik, úgy szökik,
a tavasz után siet.
Fél hogy testvére az ősz utoléri,
s reggelente a dér csípi meg.
Kis batyuba kötötte maradék erejét,
a virágok illatát viszi útravalónak,
fülében még ott a tücsök zenéje,
a madarak dala, csivitelése.
Búcsúzik a hegyektől, völgyektől,
megsimogatja a tavak, folyók tükrét.
Átfut a síkságon, mintha valaki kergetné.
Végig néz a tájon s csak azt kívánja,
hogy egy év múlva mindent ugyanígy találjon.