Semmi jó téma, sehol az ihlet
rossz idők járnak az ecsetre;
firkál a piktor, krétái törnek
hullnak – száz vázlat arcra, testre.
Festőnk a valót sóvárogva
egyre új lapokat kezdett;
van kedvese, de hanyagolja
a zöldszeműt, és mégse szörnyet.
Végre élénk lett mozgása
futtatta fürgén az ecsetet;
megvan! – örült, mint rokona
ókor bölcse, mert amin ténykedett –
rávezette sok színes rajza
arra, mi benne rejtezett
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése