Méla tekintete elakad.
Szemében kérdés,kétely lappang.
Furcsa dolog ez, s csak suttogja:
Kérdés mit felteszek, azt szívem igazságból mondja,
vagy fél az örök Bizonyosságtól, s csak gyávaságból állítja?
S tetteim őszintén szívből valósulnak meg?
Honnan tudom hogy nem-e kötelességből vagyok jó?
Egy újabb nap...
ugyanazok a kérdések...
s belefásulsz az egészbe...
Szívem valaha is megtalálja a nyugalmat,
a hazavezető utat?
Aztán válaszol,
mikor már azt hinnéd elbuktam...
Hagyd meg szívedben a tűzet,
ne hagyj utat a kételynek,
a legnagyobb ragály, mi valaha született!
Nyisd ki a szemed...
a Jó sosem tévedhet!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése