Gondolj a város lüktető zajára
a falu gépiesedő nyugalmára,
és gondolj apád dohogó szavára,
gondolj a születésre és a halálra!
Gondolj a nőkre, a szülő anyákra,
gondolj kedvesed gömbölyödő hasára,
gondolj a több ezeréves művekre,
a technikával csorbítható hegyekre!
Gondolj az okra és az okozatra,
gondolj az örömet adó pillanatra,
gondolj a számtalan ellentmondásra
és gondolj a szüntelen föloldódásra!
Gondolj beszédes szád némaságára,
gondolj bensőd lappangó tűzhányójára,
gondolj legjobban arra és nem másra,
a kezedtől születő megújulásra!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése