Ha...

Ha a felhők a Napról lecsúsznak
és átnyalábolnak a sugarak,
ha a hideget magadból kileheled,
ha tagjaidban a merevség enged,
ha rádöbbensz, hogy az egyensúly
magadban és körülötted egyenetlen,
ha az eldobott kő félúton megáll,
mert a szándéktól visszaretten,
ha örömtől hullnak szemedből
a könnyzáporok,
ha célod nem csupán vágyod,
hanem akarod,
ha többször érzed a pillanatot,
ami legközelebb van hozzád,
amit boldogságnak nevezünk,
és nem éled a rosszat, ami fájó valóság,
ha gyökeret ereszt benned a szeretet,
és elköszön tőled a gyűlölet,
ha elillan a magány és a kétségbeesés,
akkor részed lesz a szépben,
ami lebegés.