Nem jön ki hang a számon
kérdezel és én látom
értetlenül állsz. Várod,
hogy szóljak.
Nincs mondat, se szótag
mi kifejezné lelkem.
Érzem el kell mennem.
Régen azt hittem kitalálod,
s nem kell kívánnom halálod.
Mosolygó szörnyeteggé váltam,
belül kénköves poklot jártam.
Megfeleltem minden elvárásnak.
De nem éreztem hálásnak
a színészi feladatot.
Nem hiszem, hogy csak ez adatott.
Évek óta sírni sem tudok,
körbe ölel lagymatag burok.
Lépni még sem merek,
nincsenek nyitott terek.
Pedig ha sürgősen nem változom
veled,s érted elkárhozom.
Riba
Szinay
