Szürke felhő vándorol az ég
Kopott foszlányán
Bús magában elég
Az ég takaróján
A Nap kibújik ormából
Szörnyű birtokáról
A szürke felhőt feloszlatja
Bús karmaid, te mihaszna!
Felelőtlen világ
Elunt ódon virág
Keserű nap ez a jóra
Ha nem válik valóra
Álmaim záloga
Életem kormánya
Szívem sóhaja
Búm bánata
Keserű szív te összetört délceg
Összetörtebb vagy mint a Niké szívek
Mely gyermeket ölelt most érccel
Mely kővé dermedt a gyengéd kicsinynek
Boldogtalan bánatom
Mihaszna voltom
Szívem sóhaja
Búm bánata
Búm keservében
Csak te játszol hévvel
Összetört szívemben
Játszi szelídséggel
Mely mohóvá teszi a kicsit
Mely anyja csőréből veszi
Szívem sóhaja
Búm bánata
Mond miért bántasz te idő?
Koptatott betűiddel elűzöl.
Csak öregítesz, te súlyos kő
Ki szívemen elülsz
Boldogságom záloga
Életem tündér mivolta
Szívem sóhaja
Ó mond miért bántasz
Ó te búm, búm bánata...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése