Hommage á P.J.
Ellátogatsz a legbelső szobába, és társra találsz
a nesztelennek és üresnek tűnő magányodban.
Ahogy minden gondolat újra szövődik öntudatlanul,
elrévülsz,
s imád megtelik suttogással és paranccsal.
Letérdelsz,
magadra vonod
a szoba minden titkának figyelmét,
s hagyod,
hogy ünneppé váljon ez a pillanat.
Míg végül áldozatod meghozod.
Levetsz minden terhet, s fordul a kép.
A szobát most már Te figyeled,
s minden imád lassan a falakra fut.
Inged lepereg,
húsod beleolvad a képek lobogásába,
csontjaid dőlt keresztje alatt.
S már csak a lélek az,
mi a lassan nyíló ajtó felé figyel.
Holott,
az ajtó túloldalán
egy másik
épp most készül
csontból és húsból gúnyát ölteni
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése