Sir Gawain végső viadala-Előének, Cantiga I. (ízelítő)

Előének
Vitézi kalandokat éneklek,
Elregélem mi régen esett:
Nem csak a szép antik idők,
De más korok is bírtak hőst,
Ilyen volt maga sir Gawain,
Kinek egyre zengem tetteit,
Figyelmezve hallgassátok hát
Ez lovagi hérosz végső útját,
Mert ő is, mint régmúltban
Bátorszívű Ulysses kalandban
Lelve csak kedvét s békéjét
Elindult kisértve szerencséjét.
Halálát
Végső kalandjában meglelte:
A világ vége felé vette útját,
Örök lelkét a pokolra küldte,
Kisértette a mennyek Urát,
Mégis hősiesen vítta tusáját.
Cantiga I.

Miként Kronosz felfalta gyermekeit,
Akképp tizedelte meg lovagi kutatóit
Arthur király kérése: a Grál keresése,
Pelinor, Parceval, s sok vitéz elvesze,
De egy maroknyi elszánt lovag még
Kutatásban az eget s földet tűvé tette,
A legszentebb kehely nyomait követve:
Galahad, Gawain s Gaheris az új lovag,
Gawain ifjú aranyszívű s igazhitű öccse
Hárman külön-külön három irányban
Kutattak minden papnál, egyházban,
Északi Skócia, Nyugati Wales s a déli
Albioni földek s Cornwall tájékain.
Gawaint a jelek Cornwallba csalták,
Majd innen Wales felé irányították
A Szent Pirán monostori szerzetesek.
A mocsarakon átaltörve vágtatott
Pogány istenek földje felé tartott,
A krisztusi fényt maga mögött hagyva
Nyugatra
A vad britonok ős rengetegeibe
Hol két sárkány s régi rend az ura
A ködben tévelygő lelkű népnek
Hogy Ő maga legyen fáklya lángja
Élő képe Krisztus égi fényének.

Míg Gawain Wales felé vágtatott,
Addig Gaheris is itt kutakodott,
Úgy hírlett, Caernaforn várában
A nagy hatalmú várúr birtokában
Rejtélyes kincs, egy ékes edény
S még nagyobb kincs, égi tünemény
Csodaszép hajadon leányt bír,
S ez sok lovagot a vár tövébe hív
S a lány kezéért mérkőznek meg,
Mert hozományként a kincset
Adja a vár ura leánya keze mellé
De két próbát kell kiállni elébb:
A hölgyet kell versben zengeni
S így annak szívét megdobogtatni,
S ha Ő kegyesen kedvező jelt ad
A trubadúr lelkű hív lovagnak,
Csak akkor léphet az bizonyítani
Hős férfi erejét, várják sorompói
A várúr tágas vitézi tornaterének,
De a lovagok külön sátrakban élnek
A vár körül elszórtan, egyforma
Fehér s veres ponyvájú sátrakba,
S nem címereik alatt vív egyik sem,
Hanem tiszta fehér s rőt színekben
Hasonló szín sárkánnyal ékített
Átalvetőkben vívni kötelesek
Nem ismerhetik egymást meg,
Csak mikor a viadal elvégeztetett,
S a kegyelemdöfést kell megadni
Hogy a vesztes tudjon békén halni.
Gaheris
A viadalra épp akkor nevezett,
Mikor Walesbe ért Gawain is,
S ő is küzdelemre jelentkezett
Nagy volt híre, minden albioni
Tudott a tornáról s oda epekedett.