csipke függöny alatt a világ
takarja már a tegnap foltjait
nem kell hogy arcodra sírd
a megalázottság könnyeit
változz vissza a régbe
mint éhes cinke kopogj új ablakon
csak a fagy csipegette fel előled
mit rád hagytak a parlagon
szobákból az ablakrések lopva
engednek rád belső illatot
és felidézik benned a meleg
gyermekin ártatlan hangulatot
ha akarod ott rakhatsz fészket
hol apró lábaid csizmája van
hogy puhán élj és hangtalan reméld
a tél sem lesz üres
magtalan
hát lábbelidnek sem kopik el a talpa
hozod még formád mint nyalka
madár-huszár a tavaszt
és hasító hangod a nagy hegyre szállva
bilincsbe zárt eret fakaszt
a büszke fagy is megtörik
s a dér makacs kapaszkodását
majd olvadásba kergetik
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése