Melyikőjük tartott inkább a másiktól?
Ki érzékenysége gyanította – már
a kezdetektől – vonzással elfedett
veszélyek túlságos kockázatát?
Az ösztön vagy az elme hárított-e
kapásból, idejekorán végleges
döntést provokálva? Ennyi év múltán
mi készteti újra feszegetni, ami
jó, ha résnyire nyílt — néhány óvatlan
pillanatra? Igaz, most nem tartja vissza
éretlenül sebezhető önérzet,
hogy pengéjét kristálykeményre szilárdult
felületen tesztelje, ám feltörni
így sincs valós esélye. Aligha lehet
több megkésett felismerésnél, ami
megfejthető. Módjával izgatja csupán,
mennyi a maga sara a történet
olvasható textusából. Fontosabb,
hogy bizonyosságot szerezzen, volt-e
realitása más végkifejletnek.
Leginkább mégis az fúrja oldalát:
ki lesz majd bátor elsőként csempészni
indiszkrét kérdést a menetrend szerint
útjára bocsátott palackpostába?
Riba
Szinay
