Halott gyermekét ölelő anya
Keserves sirámát szüntelen ontja
Hálátlan sors, idő egybeforrva
Halál, élet, mind egyforma
Tisztítótűznek hamvában álmunk
Szeretni, szeretetillúzióként jelenik meg szavunk
S az égnek ostorcsapásait halálhörgések kísérik
Szenvedélyes pusztítás, a gyilkolás mámoros íze
Kegyelmet világunk nem mutat már
Csak kopár, lángoló, halott vidék vár
Testünk férgeknek nyújtja otthonát
S öljék ki bennünk utolsó szikránk
A féktelen harag leheli csókját
Ajkamra, melyet az élet bezárt
Csonka szárnyú angyal földre hullván
A múltat eltemeti hullámsírján.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése