2012. február 26., vasárnap

Tavasz-lesen

with 0 Comment


A ritkás napfény éppen megrekedt
szobámban, az ablak peremén,
átbukott a lomha szürkeségen,
s most ott pihen a fal egy boltívén.

Mintha fáradt vándormadár lenne
− hosszú úton szárnya megtörött −
kapaszkodik bágyadt remegéssel,
a felé hajló virágok fölött.

Ibolyáim színe-változásán
− csak pillanatra − elcsodálkozom:
térül-fordul a rég látott vendég,
s bíbor fénybe bújik nyugaton.

Nyomában vad, mély-fekete felhők
serege tör át a fényeken,
sötét lepel bomlik le az égről:
hóviharban a tavaszt lesem.
 
 

0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.