Varjak szívverése varr lelket a ködnek
Visszhangjai mosollyá fagyott könnyek
Elveszett, névtelen hegyek között
A szeretet elmúlik, a szenvedés örök
Áttetsző testet vonszoló béna árva
Útja lábnyomokból vert néma járda
Melyen összetépett térkép vezet
És ég felé tekintő világtalan kezek
Szunnyadni vágyó ágakat zsarol a szél
Szemében hiún von vállat a tél
Megágyazta jégbe zárt álmait
Elmereng, s csak lengeti az idő lábait
Ziháló sóhaj riad, s űz leejtett vigaszt
Mohón kapkodó földbe vájt igaz
Reszketve sosem kért hálát hörög
Majd gyáván eltűnik arctalan érvek mögött
Sebzett lépést kísér a füst, s kunyhót regél
A kihűlt erekben csak csuklik a vér
Árnyékot tép a szürke madár
Csikket pöccint a falhoz támaszkodó halál
Gyűrött sorokat ereszt a rozsdás bilincs
Tömör ajtót nyitó fényes kilincs
Házat avat korhadó gallyak között
Hol a szenvedés elmúlik, a szeretet örök
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése