Mint gyűrött papírlap

Ráncok az arcon –
mély évődések,
fáradt a test –
törődött a lélek;
osztódó ráncok,
az arcon védtelen nyomok,
a szférák bűvölő zenéje,
az anya alváshoz készülő
gyermekének szóló meséje,
egy vetkőző nő erotikus látványa,
az agyban átsuhanó
minden idők izgalma…
Mint gyűrött papírlap,
olyan vagy.
Elég volt,
a szemétkosárba doblak!