Szállj szellők szárnyán kedves Tündéri Leány,
ég és föld között, kinyílt a végtelen előtted,
Vidd a hírét egy esztelen kegyetlen halálnak,
kiáltsd fájdalmad szemébe e könyörtelen világnak!
Összes álmod eltűnt a tegnap élő fényképeivel,
Számodra nincs már nyár, fénylő napsugarakkal,
Azt gondoltad, hogy boldog lehetsz egyszer talán,
Téged is lágyan simogat, majd egy igaz barát.
Fájdalmas sorsod szemben áll a józan ésszel.
Már nem játszik veled a sziporkázó képzelet.
Könnyek öntözik orcáját annak ki Téged szeretett.
Megvetés sújtsa, azt ki elvette Tőled az életet.
2012-08-04 Ágota
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése