Merengés

Elmerengek.
Körülöttem fehér a fal
a szék, az asztal,
fehér lepel borítja az ágyat.
Fehér minden,
fehér a világ.
Belém hasít a fájdalom.
Csontjaimat,
szilaj mozgékonysággal
férgek rágják.
Nem hat a gyógyszer,
kínok-kínját élem át.
Megszólít egy gondolat.
Miért fáj az élet?
Miért a szenvedés?
A boldog élet tovaszállt.
Várom a megváltást,
a csendes, megbékélést,
a nyugalmat nyújtó halált.