Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2012. december 12., szerda

Mese az erőszakos piaci légyről

with 0 Comment


Egyszer volt hol nem, volt egyszer egy erőszakos piaci légy. Ez a légy azért volt piaci, mert a városi piac volt az élettere. Erőszakos meg azért volt, mert erőszakosnak látta meg a napvilágot.
Egy kevésbé rigófüttyös, ám de annál inkább villamos csörömpölős, autódudálós napon ez a kis erőszakos piaci légy elindult szokásos portyájára a piacon. Első útja a bejáratnál elhelyezkedő újságos bódéhoz vezetett.  Mohó kíváncsisággal falta a friss napilapok hasábjait. Minden egyes cikket megjegyzett, lehettek akár a bódé bal, avagy a jobb oldalára kifüggesztve, nem számított neki. Az abszolút tudás birtokában, a zöldséges stand felé vette az irányt. Útközben belefelejtkezett pár vásárlóhölgy parfüm illatába, valamint egyik-másiknak a bukszájába. Öntelten és anyagi javakban megvastagodva ért a primőröktől roskadozó asztalhoz. Kaján vigyor kíséretében, az izzadságszagot árasztó zöldségesnek elzünnyögte, persze erősen elferdítve, a friss híreket. Közben gondosan ügyelt arra, hogy mások is hallják nem mindennapi mondókáját. Cserébe az árus megkínálta pár szem cefrésedésre hajlamos szilvával, a vásárlók többsége egyszerűen elhajtotta. De piaci legyünk nem hiába kapta az erőszakos jelzőt. Nem törte le egyáltalán a krumplik, paradicsomok, zellerek halma, na meg a vevők előtt történt leszerepelése. Mert tulajdonképpen csak a látszat az, ami csal. Meg a légy aki, mint tudjuk, erőszakos is. Látszólagos kudarca ellenére, épp egy hagymát válogató szakács briftasnijával lett gazdagabb. A zsákmány felett érzett örömében mindjárt a szivárvány színeiben látta a zsibongó piacteret. Vidáman szárnyalt a mézédes illatokat árasztó virágárus felé. Rástartolt egy kellemes külsejű sárga rózsára, és kimondta a varázsigét:” Légy’ enyém!”
Láss csodát! A rózsa boszorkányos gyorsasággal az övé lett. Igaz nem sokáig. Mert, ahogy odébbálltak- az erőszakos piaci légy és a sárga rózsa- útjukat keresztezte egy hús- és hentesárus. Huss! A légynek több sem kellett. Pláne a rózsa! Így azt, ripsz-ropsz, a pecsenyét szeletelő hájas asszonyságnak adta. Tekintetét úgy vonzotta a karajok, combok, kolbászok halma, mint legyet a ragacsos papír. Pár száz petét ügyesen el is helyezett egy formás párizsi végében. Nyüves gondolatainak menetét, miszerint jövője múlhat akár egy pár dekányi dagadón, a lesújtó bárd árnyéka szakította ketté. Tessék! Ha nem vigyáz, még őt mérték volna ki. Serceghetne zsírban, mint holmi resztelt légy.
Csalódottan, éhesen tovanyargalt. Ám egyszeriben megcsapta a tömény olajszag, mely a lángossütőtől terjengett. Nem volt rest és hamarjában ott termett. Épphogy kikerült egy forró zsírpermetet, majd öt-hat lángost magához vett észrevétlen. Félrehúzódott egy közeli padra-útközben még hozzáragadt egy flaska söröcske- és jóízűen falatozni, iszogatni kezdett. Nem sejtette, hogy eléri a végzet. Míg a tolvaj jóízűen eszegetett, minden mozdulatát árgus szemekkel figyelte egy pribék. Nagy kutya volt ő. Éles szemmel, borotva elmével megáldva. Felkiáltott: „Légy! Ott!”
A légy úgy megijedt, hogy a lángos keresztben elakadt a torkán. Ha pribék nem kiáltott volna, a légy nem ijedt volna meg. Akkor életben lenne és pofátlanul lopkodna tovább a piacon.
De így itt a mese és a nyüves párizsi vége, fuss el véle!




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.