Úgy lesz

(Levél a Mamának)

A végtelenben sem leszel magad,
megsimít majd hálás sóhajom,
mint a szellő bércek havas ormát,
emlékeinket úgy cirógatom.

Ha fázom néha téli ébredéskor,
a nélküled való fagyos hiányt
áldott lelked óvó melegével
takarózva melegítem át.

Átölelve tartasz mindhalálig,
én hozzád bújok - örök kisgyerek,
s úgy lesz minden – mintha nem is félnék…
Dereng a fény, mégis rettegek…