Vérvörös színben
pompázik a fa.
Kihúzza magát
büszkén.
Még egyszer.
Utoljára.
pompázik a fa.
Kihúzza magát
büszkén.
Még egyszer.
Utoljára.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése