Frank Miller: Harc az Epszilon Kristályért - A Fehér Lovag

Részlet a fantasy regényből:

Kiregin előhúzta robusztus pallosát majd egész testét vörös lángokkal borítva támadásba lendült. Sebastian alig érkezett kivédeni az első vágást, de már akkor is érezte, hogy mekkora változáson ment keresztül. A pallos ereje már nem úgy érte saját kardját, mint a Skájt hegy lábánál vívott harcukban. A kapitány szemei is bíborszínű lángokkal égtek, majd az ő testét is beborította a vöröslő tűz. Kiregin szabályosan meglepődve tapasztalta, ahogy támadásai egyre hatástalanabbak. Kénytelen volt mást is bevetni unokaöccse ellen. Erejének egy részét hatalmas kardjába koncentrálta, majd egy lángoló labdát lövellt ki Sebastian felé, ahogy lesújtott vele. A kapitány egy függőleges irányú vágással hangos kiáltás mellett vágta ketté azt és irányította fölfele. A kettészelt tűzlabda visszapattant az akadémiát beburkoló pajzsról és lángoló záport zúdított a kint bámészkodókra. Néhány figyelmetlenebb varázsló súlyos égési sérüléseket szenvedett ennek következményeként.

- Ügyes. Roppant ügyes. Nem tudom hogyan tettél szert ekkora erőre, de ez esetben nem fogom vissza magam.

Az egyik őrző aggódó hangon szólt parancsnokához.

- De Kiregin, akkor akár az egész városnak búcsút mondhatnánk. Gondold meg mit csinálsz!

- Szűkítsétek le a pajzsot az udvar területére és erősítsétek meg a hatásfokát. Akkor nem lesz baj.

- Igenis! Hallottátok a parancsnokot!

A harctér leszűkülésével már mindkét fél tudta, hogy nem az fogja eldönteni a harc kimenetelét, hogy mennyire ismerik a mágiát, hanem hogy melyikük tud nagyobb meglepetést okozni a másiknak. Szerencsére Sebastian még tartogatott egy ütőkártyát a paklijában. A küzdelem folytatódott tovább, de nagyon kiegyenlítettek voltak az esélyek. Mindketten azt figyelték, hogy hol tudnak rést találni ellenfelük védekezésében, vagy hogyan tudják a támadást visszafordítani. Kiregin megkísérelte gyengíteni gyűlölt rokona harci morálját.

- Add fel inkább! Nem győzhetsz le, te kis féreg! Ha még most elkezdesz rimánkodni nyamvadt életedért, akkor talán gyors halálod lesz.

- Mi a baj vén csont? Talán nem bírod a tempót? - provokálta ellenfelét Sebastian.

- Hogy merészelsz így beszélni velem? Elfelejted ki az erősebb!!

- Ó, én nagyon jól tudom melyikőnk az erősebb, ne félj ettől.

- Túl nagy a szád, fiú. Most megtapasztalhatod egy vulároni mester teljes erejét!!

Kiregin fiatalokat megszégyenítő gyorsasággal szökellt hátra és kezdett összpontosítani. A testét bevonó lángok egyre intenzívebben lángoltak és egyre nagyobb magasságokba törtek, de a védőburok még nem érte el a kritikus szintet. A mágikus pajzs lassacskán átláthatatlanná vált a dühös lángoktól, de továbbra is sikerült visszatartania ezt a mennyiségű mágiát. 

A harcmező minden egyes négyzetcentimétere izzott és lángolt. A dísznövények hamuvá váltak, a szobrok megfeketedtek és a padok háttámlái is semmivé váltak. Kiregin szinte tébolyultan nevetett, de nem sejthette, hogy terve nem járt sikerrel. A bíborszínű lángok közül egy aranyló fény közeledett felé, majd pár pillanat múlva kibontakozott az aranysárga burok tulajdonosa is. Az őrzők parancsnokának torkán akadt a szava, mikor meglátta a felé tartó unokaöccsét.

- Ez meg hogy lehet? Neked nem lehet! Képtelenség!! Senkinek nem lehet akkora ereje, hogy Vuláron poklának tüzét elviselje.

- Akarsz fogadni? Hadd demonstráljam, hogy mi képes még ezt is felülmúlni.

A kapitányt körülvevő aranyszínű lángok körforgásba kezdtek, majd magukba gyűjtötték a védőburok alatt lévő bíborszínű tüzeket. Pár pillanat alatt ismét átlátható lett a mágikus pajzs védte terület, ám a Fehér Alkony lovagját egy sebesen forgó aranyszínű időzített bomba vette körül, amely bármelyik pillanatban elszabadulhatott. Sebastian ugyan nem tudta meghatározni mekkora ereje lesz ennek a kis demonstrációnak, de remélte, hogy elegendő lesz Kiregin legyőzéséhez. 

Az arany színű lángok ropogása egy pillanatra elcsendesült, majd némi szikrázás kíséretében elszabadult a hatalmas erő. Kiregin a harcmezőt határoló burok falának csapódott, de üvöltését nem lehetett hallani az aranytűz tombolása miatt. A fekete páncél sebesen olvadt le róla, majd minden porcikája elporladt. A mágikus burok ezt az erőt már nem volt képes magában tartani. Repedések keletkeztek rajta, majd teljesen összeomlott a különleges energiák hatására. A lángok mindent felégettek, ami csak útjukba került és a tüzet kísérő lökéshullám komoly károkat okozott az akadémia épületében is. A kint tartózkodók halálos égési sérüléseket szenvedtek el. Mikor az aranyló pokol visszahúzódott Sebastian köré, a kapitány meglepődve vonta le a következtetéseket.

- Azt hiszem egy kicsit elvetettem a sulykot. Látod, Kiregin? Végig tudtam melyikőnk az erősebb, de neked hősködnöd kellett. Az utolsó vulároni ebben a világban így én maradtam, de hogy őszinte legyek, a legkevésbé sem érdekel, hogy honnan származom. Itt van az otthonom és az életem árán is megvédeném a hozzád hasonlóktól!

A mágikus lángok még emésztették egy darabig amit értek a kitörés után, de ahogy a kapitány visszább fogta erejét, úgy az arany színű tüzek is kialudtak. Már csak szemei lángoltak, de így sem érezte gyengébbnek magát. Kardját leengedte, de figyelme nem lankadt, miközben elindult az akadémia épületébe, hogy megkeresse a kioldó kristályt. A riadóztatással már egyébként sem kellett foglalkoznia, mert az imént rendezett fényjáték így is úgyis riasztotta az őröket és mindenkit, akit lehetett.