Tompa fények

Harmatcseppet csepegtettem
bodzavirág cseveg velem...
halkan üzentem a széllel
mért fújtad el békességem?

Három próbát már kiálltam
sárkány fejét mind levágtam -
visszanőtt az, kinevetett
sok-szájával nyelvet vetett.

Küldtem palackpostát néked
hozzád intéztem beszédem -
sosem figyeltél szavamra
elhagyott az ima malma.

Felépült bennem a hit-vár
bár nem tudom miben hisz már -
bástyafalból fény villantott
sajgón-sántán, de elhagyott.

Reményt öntöttem lelkembe
feneketlen kút nyelte be -
önmagának őrzi mindet
felszín felé sosem inthet.

Küzdöttem hát, érthetetlen
miként-miért menthetetlen -
összes drágakövem fénye
tompává vált ott a mélybe'.