VINCENT 44
Nagyon fontos, hogy az embernek legyen egy lakása. A világban egy hely, amiben csak Ő érvényes, csak olyasmiket rak maga köré, amiket látni akar, és ha becsukja az ajtaját, kirekeszt mindent, amit nem akar még látni sem.
Mondta Vincent.
Akkor végre egyedül lehet, és csak magát kell elviselnie, ami időnként állati nehéz.
Shaw szerint, csodálatos az ember, elég neki két év, hogy megtanuljon beszélni, de legalább hatvan év kell, hogy hallgatni is…
A hallgatni tudás a hosszú élet egyetlen reménye, hagyni kell másokat okoskodni, akkor szeretni fognak, csak figyelni kell, hogy a zseni, kudarc esetén, ne kenje rád a következményeket.
Az egész élet, egy akadályverseny, és mire belejössz, már vége is.
Rohansz a pályán, ha akarsz, ha nem, jönnek veled szembe az oszlopok, vizesárok, tüzes karikák, kihegyezett karók. Mást sem teszel, mint kerülgeted őket, és be vagy csinálva.
A mézesmadzagnak álcázott akármiken nem is méz van…
Mert mindenki élni akar, lehetőleg jól, az sem baj, ha sötét szándékok szerint megy a játék a mások rovására. A lelkiismeret furdalás nagy luxus, érdemes mielőbb leszokni róla. Másoknak ártani, nézőpont kérdése, de aki saját magának árt, az hülye. Mert ugye szegény ember lop, gazdag meg kleptomániás…Az, hogy a szegény azért lopkod, mert nincs neki, a kleptós meg passzióból, az mindegy -a megítélés szintjén, és mégis a szegényt csukják le. Hogy miért? Mert tettét nem védi le orvosi diagnózis, na meg nincsenek összeköttetései, és rendnek lenni kell.
A baj akkor lenne, ha mindenkit kleptomániásnak nyilvánítanának, őrülten menne a lopás, és nem lehetne lecsukni senkit. Mindenkinek ellopnák például a pénztárcáját, mert senki nem a sajátját figyelné, hanem a másikét.
Aztán a gyengébb idegzetűek begerjednének előbb, utóbb, kést rántanának, és kitörne a „Hosszú kések éjszakája”, Felidézve a Röhmék emlékét.
Mondta Vincent.
Én csak hasalnék az ablakomban, díszpárnával a karjaim alatt, hogy minél kényelmesebb legyen, mert nem lehet úgy jól figyelni az eseményeket, hogy közben folyton arra gondolok, hogy milyen rohadtul nyom ez a deszka.
Na szóval figyelném az utcán zajló élethalál harcot, a kleptomániás küzdők csatakiáltásai kavarnák a port, villognának a pengék, és felidéznék a „Rózsák háborúját” kicsiben, de kis ország lévén, ez is elég nagynak számítana.
Meg kell valljam, veszettül élvezném a dolgot, le le ordítoznék nekik,
Hogy: rövid a kardod nyanya, told meg egy lépéssel, meg ilyesmi.
Mire leszállna a mindent láthatatlanná tevő éjszaka, az elcsendesedett küzdőtéren, csak a halál falábának koppanásait lehetne hallani, ha ő is kleptomániás, hát nyugodtan átnézheti az elesettek zsebeit, ki a fene merne ráförmedni.
Mondta Vincent.
A rossz nyelvek szerint, mindent ellopnak, ami nincs lebetonozva…
De fejlődni tudásunk ékes bizonyítéka, hogy mostanság azt is viszik, ami le van betonozva. Mert nem vagyunk egy teszetosza, beszari népség. Ha a cuccnak nincs is lába, nekünk van, probléma egyse…
A Vilmácska is egy nagy beszerző, el is kapták az élelmiszerboltban.
A melltartójában volt egy csomó túrórúdi. Na ezen nem csodálkoztam, akkora melltartója van, mint egy zsák. Ha nem veszik észre időben, hát bepakolja a fél üzletet.
Mondják a házbeliek, hogy még neki állt feljebb, üvöltözött és csapkodott, előadta a nagyjelenetét, hogy ő súlyos szívbeteg, meg ilyesmi.
A végén megúszta, mert keresetlen szavak kíséretében kihajították az ajtón. De a két halkonzervet nem találták meg nála. Mégsem ment hiába…
Szemesnek áll a világ, vaknak csak a fütyülője- mondják, hát Vilmácska látása penge éles. Lehet mondani…
Szoktam nézni az ablakból a csöveseket, ahogy az úttesten furikáznak, és árulják az újságjukat. Sok kocsi csak kiad pénzt, és nem is akar újságot. Kitartó figyelésem eredményeként, megbizonyosodtam arról, hogy kétszáznál kevesebbet nem adnak.
Láttam, hogy mikor elunta, odament a kerítés lábazaton üldögélő kollégához, aki mellesleg vigyázott a csomagjaikra, és kipakolta a kabátzsebét. Hát akkora marék kétszázas volt nála, hogy ihaj.
Lett is cigi, kannás bor, meg franciasaláta, a hülye szomszédom a mellettünk lévő házból, meg kihordja a vacsoramaradékot egy műanyag akármibe, és lerakja a kerítés kőpárkányára, persze nálunk.
Ezek meg bedobálják a kertünkbe, mert akármit meg nem esznek, én meg szedhetem össze.
Az ilyen jótét lelkektől megyek a falnak. Tiszta hülye ez a marha.
Na meg a hajléktalankám bolond lenne dolgozni. Bár lehet, hogy én vagyok bolond. Ezt még végig kell gondolnom.
Kezd erősen sötétedni. Még jó, hogy reggel nem volt időm beágyazni.
Ki kéne vinni a hamutartót, de asszem reggelre marad.
Mondta Vincent.
Nagyon fontos, hogy az embernek legyen egy lakása. A világban egy hely, amiben csak Ő érvényes, csak olyasmiket rak maga köré, amiket látni akar, és ha becsukja az ajtaját, kirekeszt mindent, amit nem akar még látni sem.
Mondta Vincent.
Akkor végre egyedül lehet, és csak magát kell elviselnie, ami időnként állati nehéz.
Shaw szerint, csodálatos az ember, elég neki két év, hogy megtanuljon beszélni, de legalább hatvan év kell, hogy hallgatni is…
A hallgatni tudás a hosszú élet egyetlen reménye, hagyni kell másokat okoskodni, akkor szeretni fognak, csak figyelni kell, hogy a zseni, kudarc esetén, ne kenje rád a következményeket.
Az egész élet, egy akadályverseny, és mire belejössz, már vége is.
Rohansz a pályán, ha akarsz, ha nem, jönnek veled szembe az oszlopok, vizesárok, tüzes karikák, kihegyezett karók. Mást sem teszel, mint kerülgeted őket, és be vagy csinálva.
A mézesmadzagnak álcázott akármiken nem is méz van…
Mert mindenki élni akar, lehetőleg jól, az sem baj, ha sötét szándékok szerint megy a játék a mások rovására. A lelkiismeret furdalás nagy luxus, érdemes mielőbb leszokni róla. Másoknak ártani, nézőpont kérdése, de aki saját magának árt, az hülye. Mert ugye szegény ember lop, gazdag meg kleptomániás…Az, hogy a szegény azért lopkod, mert nincs neki, a kleptós meg passzióból, az mindegy -a megítélés szintjén, és mégis a szegényt csukják le. Hogy miért? Mert tettét nem védi le orvosi diagnózis, na meg nincsenek összeköttetései, és rendnek lenni kell.
A baj akkor lenne, ha mindenkit kleptomániásnak nyilvánítanának, őrülten menne a lopás, és nem lehetne lecsukni senkit. Mindenkinek ellopnák például a pénztárcáját, mert senki nem a sajátját figyelné, hanem a másikét.
Aztán a gyengébb idegzetűek begerjednének előbb, utóbb, kést rántanának, és kitörne a „Hosszú kések éjszakája”, Felidézve a Röhmék emlékét.
Mondta Vincent.
Én csak hasalnék az ablakomban, díszpárnával a karjaim alatt, hogy minél kényelmesebb legyen, mert nem lehet úgy jól figyelni az eseményeket, hogy közben folyton arra gondolok, hogy milyen rohadtul nyom ez a deszka.
Na szóval figyelném az utcán zajló élethalál harcot, a kleptomániás küzdők csatakiáltásai kavarnák a port, villognának a pengék, és felidéznék a „Rózsák háborúját” kicsiben, de kis ország lévén, ez is elég nagynak számítana.
Meg kell valljam, veszettül élvezném a dolgot, le le ordítoznék nekik,
Hogy: rövid a kardod nyanya, told meg egy lépéssel, meg ilyesmi.
Mire leszállna a mindent láthatatlanná tevő éjszaka, az elcsendesedett küzdőtéren, csak a halál falábának koppanásait lehetne hallani, ha ő is kleptomániás, hát nyugodtan átnézheti az elesettek zsebeit, ki a fene merne ráförmedni.
Mondta Vincent.
A rossz nyelvek szerint, mindent ellopnak, ami nincs lebetonozva…
De fejlődni tudásunk ékes bizonyítéka, hogy mostanság azt is viszik, ami le van betonozva. Mert nem vagyunk egy teszetosza, beszari népség. Ha a cuccnak nincs is lába, nekünk van, probléma egyse…
A Vilmácska is egy nagy beszerző, el is kapták az élelmiszerboltban.
A melltartójában volt egy csomó túrórúdi. Na ezen nem csodálkoztam, akkora melltartója van, mint egy zsák. Ha nem veszik észre időben, hát bepakolja a fél üzletet.
Mondják a házbeliek, hogy még neki állt feljebb, üvöltözött és csapkodott, előadta a nagyjelenetét, hogy ő súlyos szívbeteg, meg ilyesmi.
A végén megúszta, mert keresetlen szavak kíséretében kihajították az ajtón. De a két halkonzervet nem találták meg nála. Mégsem ment hiába…
Szemesnek áll a világ, vaknak csak a fütyülője- mondják, hát Vilmácska látása penge éles. Lehet mondani…
Szoktam nézni az ablakból a csöveseket, ahogy az úttesten furikáznak, és árulják az újságjukat. Sok kocsi csak kiad pénzt, és nem is akar újságot. Kitartó figyelésem eredményeként, megbizonyosodtam arról, hogy kétszáznál kevesebbet nem adnak.
Láttam, hogy mikor elunta, odament a kerítés lábazaton üldögélő kollégához, aki mellesleg vigyázott a csomagjaikra, és kipakolta a kabátzsebét. Hát akkora marék kétszázas volt nála, hogy ihaj.
Lett is cigi, kannás bor, meg franciasaláta, a hülye szomszédom a mellettünk lévő házból, meg kihordja a vacsoramaradékot egy műanyag akármibe, és lerakja a kerítés kőpárkányára, persze nálunk.
Ezek meg bedobálják a kertünkbe, mert akármit meg nem esznek, én meg szedhetem össze.
Az ilyen jótét lelkektől megyek a falnak. Tiszta hülye ez a marha.
Na meg a hajléktalankám bolond lenne dolgozni. Bár lehet, hogy én vagyok bolond. Ezt még végig kell gondolnom.
Kezd erősen sötétedni. Még jó, hogy reggel nem volt időm beágyazni.
Ki kéne vinni a hamutartót, de asszem reggelre marad.
Mondta Vincent.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése