(csalafinta mesék 2.)
(... Hogy a róka koma miért is járt arra,
amerre a madár sem jár, csak a csúf boszorka,
ma sem tudom nektek elmesélni, sajnos,
de várjatok türelemmel, végül megtudjátok,
s azt is, hogy a delfingyerek – ki a vízben fázott –
hogyan lopott az egérnek sajtot vacsorához.
Ám ez a sok turpisság még maradjon titokban,
aki hallja, adja át: ma jegesmedve-nap van!)
Fagyos a szél, hózápor hull, sötét zivatar van,
tudjátok-e, mit csinál a jegesmedve, fagyban?
Nos, elmondom – ajándékul – annak, aki jó volt,
(mulasztásomat pótolom – remélem, még jókor?)
Hóval, jéggel beborított, jeges tájon, messze,
sarkvidéki örök télben él a jegesmedve.
Kemény hideg és sötétség borul itt a tájra,
talán ezért hófehér a jeges-nép bundája:
világít a vaksötétben, s jó meleg, ha fázik
az újszülött medvebocs, ki jégcsapon hintázik.
Erősíti mancsait, hogy hosszú vándorútján,
amikor a fényben fürdik hatalmas Jég-ország,
ne fáradjon el majd könnyen, hogyha a családja
beleunt már a sötétbe, és a koplalásba:
ilyenkor a jegesmedvék táplálékért mennek,
és ha megint eljön a fagy, új bocsok születnek.
Az életük szüntelen harc, mégis nagyon boldog
minden fehér medvebocs, ki hó-barlangban játszott
zord időben, fagyban, télben - messzi Jég-országban,
hol egyetlen jegesmedvét sem látni kabátban.
(Készült - és ajánlás - a WWF örökbefogadási programjaira.
A Palinta Társulat különdíját kapta,- a különdíj a verses mese megzenésítése :)
Kép: Kardos Eszter (SZÍN-VONAL Alapfokú Művészeti Iskola
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése