Őszi szél

Őszi neszben köd szitál,
aranyfényben ring a táj,
fák lombjába rozsda mar,
színes szőnyeg az avar.

Sárga fényű villódzás,
közel már az elmúlás;
barna bőrű fák alatt
vörös testű szél szalad.

Rőt hajában szendereg
csapzott levél-hadsereg,
mohó étvággyal ölel
mindent, mit útjában lel.

Nap sugarát elnyeli,
borzongva átszínezi;
vörös jáspis áradat
testünk húsába harap.

Meztelen tájunk ölét
vérfolttal szakítja szét,
tó vizébe belecsíp,
rozsdahártyával borít.