Kifosztott szépség

 

Szépségben sohasem vagy kifosztva,
aki jársz,sugaras Nap verte utakon ,
vándor dalom szárnyal a magasban,
erogén zónáidat sikerült föllázítanom..
Földi arcodon szépség szendereg
őrült Nap leánya csókkal köszöntelek,
vad mosolyodban vakul meg az ábránd,
ha kócosan ébrednek a Szíriuszi szelek..
Érkezem nagy lánggal,didergő szépséggel,
megpróbálom magam befelhőzni,
bolyongó nézések dúlnak szemeidben,
de lelkem is kifosztott, nyomorult semmi!
Szépségben sohasem légy kifosztva,
mert minden drága fizetség megtérül
szórd közénk arcod tükör-rózsáit,
amíg a hazug Élet mezők felett szépül..
Pucéran sütkérezünk a Nap aranyában
szépség rózsáit szórom szét a mának,
lelked megint csiklandós szomorú
el kell hogy jöjjek „szépséges Messiásnak”!
Szépség szendereg az arcok rejtekén,
ez ad fényt,színt minden agyvelőnek,
nekem is káprázón agyamba szállott
megszökött szépsége a csúnya időnek..
Megcsúfolt arcunkra hull a Hold illata
megtudtam,hogy ős titkokat rejteget,
hol rózsák, és szűz szépségek nyílnak
onnan csalogatom bús arcodra az eget!

Szívem napos ha arcod mosolyog
most építettem vulkánokra fészkem,
vágy-oszlopok, romlás bálványok között
az Élet ízét, és szépséged megigéztem..