Tavaszi capriccio

Távol és közel,
karod már nem ölel.
Szívem arra vágyott,
mit tegnap közelinek
látott.

Mentél
felhőről-felhőre szökellve,
mentél,
mint hegyen a zerge.

A felhők elfogytak,
látod,
a hegyek elkoptak.
Szíved latrokkal
is játszott.

Lehetsz és legyél bárhol,
közel vagy távol,
karod már nem ölel,
jöttél, mint a pillanat,
s a pillanat vitt el.