Ki akartam törni

toltam az ajtót bátran ostobán
mint anyja méhét rugdalja a gyermek
ki akartam törni nincs fény odaát
anyám méhében csak lassan dereng
de egyszer jött egy durva áramlat
összepréselt a korábbi védelem
még ne dobj ki kérleltem anyámat
még nem tudnám elviselni életem

kitörni belőle már nem akarok
anyám szűk méhét siratom vissza
ott olyan jó volt mert betakarhatott
most őt takarja a föld nedvét issza
magam elé állítom tükrömet
szeplők és foltok álarcot viselek
apró redők éveket jelölnek
megszépítik elmúlt életemet