Buszon ülve

Esős napra borús hangulat,
rád gondolván kérdezném:
Egyszer az életben tényleg,
miért ne szeretnék beléd?

Hiányzik megfoghatatlan
léted lépkedvén felém,
még egyszer kérlek utoljára;
szíved szépen vésd belém.

Buszon ülve íródott sorok,
miket neked itt hagyok,
szeretlek, mint soha senkit
látni fogják a vakok.

Érzem is a mögöttest
ezt nem csupán csak írtam,
beszéljük meg kettesben
ezt őszintén és nyíltan.

Levelem így fejezném, de
nekünk ne legyen még vége,
előttünk áll az éjszaka
szép-szerelmes hétvége.