VIRRASZTÁS
Amint a napkorong fuldokolva aláereszkedik a hegyek mögé, múlt idővé dermesztve
azt ami volt, valószínűtlenné varázsolva a nappali világot, helyet enged az éjszakának,
annak a mindent láthatatlanná tévő, megfoghatatlan rémnek, amitől vakká lesz a lélek.
Minden elcsendesedik, lassan kúszik a félelem és kiszolgáltatottság, az éjszaka fejedelme sötét köpenyével beborít minden élőt.
Csak a bagoly suhan hangtalanul a fák között,
jéghideg szívvel lecsap a reszketőre, sosem tévesztve el áldozatát.
Szelávi- mondta a szemtanú, egy sündisznó, hibátlan fonetikus kiejtéssel. Van akit megesznek, és van, aki megesz.
Persze ő könnyen beszél, nincs rajta az étlapon.
A vastag sötétségben nem mozdul semmi. Egy farkas lopakodik szaglászva a törzsek között,
tele reménnyel, hisz minden éjszaka akad valaki, aki reggel többé nem ébred. Ma is szerencsém kell legyen. Mondta az ordas.
Hát bizony- sziszegte egy kígyó, akit senki nem szeretett. Másokat csak megenni érdemes,
nincs szebb élmény, mint figyelni az áldozatot harapásom után. Szinte megható, mint válik ízletes szendviccsé a drágám, utolsó hangi élménye az én bársonyos sziszegésem.
Senki ne merészelje azt mondani, hogy ez nem egy szép halál.
Nagyot nyelt feltámadó éhségében, és tovakúszott a holt avarban.
Az éjszaka mindent lát, de nem érdekli semmi. Eltünteti a tájat, befolyik a fák kérge alá,
élvezi hatalmát, mert vele versenyezni senki sem mer. Ettől önbizalma az egeket veri.
Mert háromféle állat létezik. Az egyik a bagoly, aki tényleg lát a sötétben. A másik, aki azt hiszi, hogy lát, pedig egy fenét, ebből lesz a zsákmány. A harmadik tudja, hogy nem lát, és ki sem mozdul a vackából, ez a túlélő.
Túlélni nem könnyű. Nagy realitásérzék kell hozzá, és némi bölcs belátás. Na persze, ez nem elég az örök élethez, de ki akar itt örökké élni?
Ha eltakarodik az éjszaka, újra láthatóvá lesz minden, merőben mást mutat a táj, eltűnik a félelem és bizonytalanság, megint lehet élni, természetesen annak, aki tud.
Mert élni tudni kell, és legalább olyan nehéz, mint halni. De nappal csak éldegélni, éjszaka meg félni, nagyon silány és lehangoló. Mondhatnám nincs is értelme az egésznek.
De a szerepeket nem mi osztjuk, hanem osztják. Aztán a színpadon próbáljon mindenki úgy kapaszkodni, hogy megélje a felvonás végét, ha sikerül, élvezheti a szünetet.
Persze, ha képes rá.
Mert van, aki még erre is képtelen. Igaz, az rendszerint nem éli meg a szünetet.
A szünet nagyon fontos, mert akkor kell regenerálódni, és nem degenerálódni, mint sokan félreértik. Úgy kell nekik. Ezeknek, még idő előtt becsengetnek.
Az éles és kíméletlen berregéstől megfagy bennük a lélek, összezsugorodnak, és elfolynak. Kis tócsájukat beszívja a vörös kókuszszőnyeg.
Mert semmi nem nagy ügy. Nagy ügyek nincsenek. Csak ügyek vannak, amit nyilvántart a Kafkai hivatal, és ő dönti el, hogy a dolog mekkora. Ha azt mondja nagy, akkor baj van.
Fellebbezésnek helye nincs.
Nehéz dolog ez az éjszaka. Minden napnyugtával megérkezik, de nappal is itt settenkedik, és figyel. Mindent lát, és megjegyez. Sosem téved, mint a bagoly.
Ha lecsap, vége a történetnek.
Ő, az örök virrasztó.
Amint a napkorong fuldokolva aláereszkedik a hegyek mögé, múlt idővé dermesztve
azt ami volt, valószínűtlenné varázsolva a nappali világot, helyet enged az éjszakának,
annak a mindent láthatatlanná tévő, megfoghatatlan rémnek, amitől vakká lesz a lélek.
Minden elcsendesedik, lassan kúszik a félelem és kiszolgáltatottság, az éjszaka fejedelme sötét köpenyével beborít minden élőt.
Csak a bagoly suhan hangtalanul a fák között,
jéghideg szívvel lecsap a reszketőre, sosem tévesztve el áldozatát.
Szelávi- mondta a szemtanú, egy sündisznó, hibátlan fonetikus kiejtéssel. Van akit megesznek, és van, aki megesz.
Persze ő könnyen beszél, nincs rajta az étlapon.
A vastag sötétségben nem mozdul semmi. Egy farkas lopakodik szaglászva a törzsek között,
tele reménnyel, hisz minden éjszaka akad valaki, aki reggel többé nem ébred. Ma is szerencsém kell legyen. Mondta az ordas.
Hát bizony- sziszegte egy kígyó, akit senki nem szeretett. Másokat csak megenni érdemes,
nincs szebb élmény, mint figyelni az áldozatot harapásom után. Szinte megható, mint válik ízletes szendviccsé a drágám, utolsó hangi élménye az én bársonyos sziszegésem.
Senki ne merészelje azt mondani, hogy ez nem egy szép halál.
Nagyot nyelt feltámadó éhségében, és tovakúszott a holt avarban.
Az éjszaka mindent lát, de nem érdekli semmi. Eltünteti a tájat, befolyik a fák kérge alá,
élvezi hatalmát, mert vele versenyezni senki sem mer. Ettől önbizalma az egeket veri.
Mert háromféle állat létezik. Az egyik a bagoly, aki tényleg lát a sötétben. A másik, aki azt hiszi, hogy lát, pedig egy fenét, ebből lesz a zsákmány. A harmadik tudja, hogy nem lát, és ki sem mozdul a vackából, ez a túlélő.
Túlélni nem könnyű. Nagy realitásérzék kell hozzá, és némi bölcs belátás. Na persze, ez nem elég az örök élethez, de ki akar itt örökké élni?
Ha eltakarodik az éjszaka, újra láthatóvá lesz minden, merőben mást mutat a táj, eltűnik a félelem és bizonytalanság, megint lehet élni, természetesen annak, aki tud.
Mert élni tudni kell, és legalább olyan nehéz, mint halni. De nappal csak éldegélni, éjszaka meg félni, nagyon silány és lehangoló. Mondhatnám nincs is értelme az egésznek.
De a szerepeket nem mi osztjuk, hanem osztják. Aztán a színpadon próbáljon mindenki úgy kapaszkodni, hogy megélje a felvonás végét, ha sikerül, élvezheti a szünetet.
Persze, ha képes rá.
Mert van, aki még erre is képtelen. Igaz, az rendszerint nem éli meg a szünetet.
A szünet nagyon fontos, mert akkor kell regenerálódni, és nem degenerálódni, mint sokan félreértik. Úgy kell nekik. Ezeknek, még idő előtt becsengetnek.
Az éles és kíméletlen berregéstől megfagy bennük a lélek, összezsugorodnak, és elfolynak. Kis tócsájukat beszívja a vörös kókuszszőnyeg.
Mert semmi nem nagy ügy. Nagy ügyek nincsenek. Csak ügyek vannak, amit nyilvántart a Kafkai hivatal, és ő dönti el, hogy a dolog mekkora. Ha azt mondja nagy, akkor baj van.
Fellebbezésnek helye nincs.
Nehéz dolog ez az éjszaka. Minden napnyugtával megérkezik, de nappal is itt settenkedik, és figyel. Mindent lát, és megjegyez. Sosem téved, mint a bagoly.
Ha lecsap, vége a történetnek.
Ő, az örök virrasztó.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése