Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2013. november 10., vasárnap

SZERVA FONÁKRA

with 0 Comment


SZERVA  FONÁKRA


Valaki játszik, szünet nélkül üti fonákjait, a labda süvöltve száguld, sokszor necces. Forog, bukdácsol, a fény csúszkál,  kerek testén puffan, és újra száguld, és mindez a repülő csoda a fejed. Nem tudni ki fogja az ütőt, de szorosan teszi, és magabiztosan. Szemeid előtt vadul forog, pörög az egész világ, arcodba mar a szél, és te repülsz,   zúgva keresztül a háló felett. Nem érzel mást, mint a húrozás kőkemény érintéseit,   a találkozások okozta rázkódtatásokat, agyad mindig megbillen koponyádban, félni sincs időd. Meg mitől is félnél, hiszen a tehetetlenségnek oly magas fokát éled meg,   ahol még reszketni sincs hogy.
A bíró magas székén integet és matat, ha az ütő kerete talál el a húrok helyett,   akkor sem szól, továbbengedi a játékot. Ugyan kit érdekel a labda lelke, hogy méltatlan ütés érte mert fakezű a játékos. Neki minden belefér, mert nem ő repül, megfeledkezve arról az elhanyagolható tényről, hogy labda nélkül nincs játék.
Forhend, bekhend, fonák, lecsapás, pörgetés és az ég tudja még mi, a szemeid előtt összefolynak az események az egymásba érő akciók. Úgy csapódsz a salakra,   hogy majd szétmész,  porfelhő jelzi becsapódásaidat, egy élmény, ha hálóba kötsz ki, az legalább nem fáj. Ha jó márka vagy, nehezebben kopik le rólad a szőr, tovább tartanak megpróbáltatásaid. A közönség izgatottan figyeli monoton száguldásodat,   és mindig a játékost tapsolják meg. Ez, az élet egyik nagy igazságtalansága. De mi, és hol van itt az igazság. Ez egy kínos röhej, itt igazságról még beszélni sem érdemes, mert az erősebb igazsága a mérvadó, és az a játékos, és nem a labda. A labdának egyetlen vágyálma marad, hátha olyan hosszút ütnek, hogy kirepül a közönség soraiba, és az egyik néző ellopja emlékbe. Másként megúszni nincs hogy,   ez meg nagyon ritkán fordul elő.
A labda szemszögéből nézve olyan a tenisz, mint a bikaviadal. Akármi is történjen, a labda nem viszi el szárazon.
Csak repülsz, és összefolyik szemeid előtt minden, az egészből csak a szél zúgását,   és a közönség összefüggő zaját hallod, már vágyod a meccs végét, de egy élet mire vége lesz, és mehetsz a szemétre, mert lekopott rólad a lényeg. A játékos szerinti lényeg. Aztán csak eljön a béke, nincs többé ütő és tömeg, csend van és feledés.
Ez a labda mennyországa, ahol a levitézlett labdák békében pihenhetnek, és boldogan mesélhetik egymásnak, hogy nincs több fonák. Fene sok szépsége van a tenisznek, de csak annak akinél az ütő. Némi vigasz, hogy ütőnek sem lehet kellemes, de ezzel a labda nem foglalkozik, elég neki a saját katasztrófája. Az pedig, hogy milyen lehet játékosnak lenni, ezt a gyönyört sem az ütő, sem a labda nem érzékeli. Ez több mint amit a két mártír elbír.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.